Napiboldogság 😍

Napiboldogság 😍 🐦🦅🦉 Gyerekkoromban nagyon szerettem nézni az ablakból a téli tájat, és benne a kis örökmozgó apróságokat, ahogy odaröppennek az etetőhöz, idegesen csipegetnek, aztán huss, már reppennek is tovább. A verebek mindíg sokan voltak, őszintén szólva nem érdekeltek. Ezért naponta lapozgattam a Búvár zsebkönyveket, hogy kiderítsem milyen madarak járnak még a cseresznyefán lógó etetőbe. Anyu mindíg gondoskodott róla, hogy legyen friss szem, általában napraforgót tett ki nekik, azt amit még a szotyolaföldeken szedtünk össze, miután learatták a napraforgótáblákat a falu környékén. Nagy vödröket vittünk és az elhullajtott szotyolafejekből bottal vertük ki a szotyolát. Akkor persze nemszeretem munka volt ez, de télen amikor jöttek az apró madarak, akkor örömmel töltöttem meg én is az etetőket. Általában cinkék jöttek, akik mindíg idegesek, mintha menne a buszuk. Vibrálóak, kapkodják a fejüket, lesik honnan jöhet a baj. Bár a 80-as években egy vidéki kis faluban, ennek a mondásnak, hogy "úgy siet, mintha menne a busza" őszintén szólva semmi jelentése nem volt. A Búvár zsebkönyvekben láttam meg és szerettem bele az Őszapóba. Valószínűleg azon a környéken nem volt járatos, mert soha nem sikerült megpillantanom egyet sem, így sokáig azt hittem, hogy biztosan más országokban tanyázik. Rég el is feledkeztem róla, eljöttem vidékről, nem foglalkoztattak már ilyen témák. Tavaly télen azonban nagy madáretetésbe kezdtem, és újfent elkezdett érdekelni milyen madarak járnak hozzánk a kertbe. A szajkókról, szarkákró, feketerigókról tudtam, mindennapi látogatók itt, de picikék leginkább csak ilyenkor válnak láthatóvá. A búvárzsebkönyvek ugyanazon a polcon vannak, mint gyerekkoromban, így kénytelen voltam az internetről tudakozódni, és akkor botlottam bele újfent egy Őszapós cikkbe. Azt írta, hogy itt ezen a környéken is élnek és cinkegolyóval lehet őket a kertbe csalogatni. Na több se kellett, azonnal vásároltam cinkegolyót, teleraktam a konyha ablak előtti barackfa nagyobb ágait és vártam. Egyik délelőtt éppen az ablak előtti konyhapultnál tettem-vettem, amikor megláttam, őket. Nem is tudom leírni, hogy mit éreztem, majdnem sírtam örömömben. Mint amikor egy gyerek megkapja azt a játékot, amire a legjobban vágyik életében de persze közben már rég lemondott róla. Az a boldogság leírhatatlan. Ma is itt voltak, talán 10-en is, csapatban jönnek, már a hangjukat is megismerem 😍. #boldogság #őszapó #tél