Meddig görgetjük még?

Meddig görgetjük még? (nagyon személyes) 💫💫💫💫💫💫 Hajnalban arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, mintha egy mázsás kő nyomná a hátamat. Amíg légzőgyakorlatokat csináltam, végig gondoltam, hogy mitől lehet ez a folytó érzés, aztán felkeltem, hogy kávét készítsek és lelki szemeim előtt megjelent egy galacsinhajtó bogár képe, a szkarabeuszé. Iszonyú harag és düh hullámzik bennem napok óta. Néha lecsillapodik, aztán újra fellángol, de most már tudom, hogy mitől van. Szóval láttam magam előtt, ahogy hajtom előre a kis sz@rgalacsinomat (karmámat), mert az elmúlt egy hét során olyan szépen megmutatkozott, hogy kivel és mi a dolgom és rájöttem, hogy ettől vagyok dühös. Kb. két hónapja egy szakember megmondta, hogy min kéne változtatnom és akkor az első reakcióm a neheztelés volt. Aztán mikor újra szóba jött a dolog, akkor már nem nehezteltem, csak azt éreztem, hogy számomra megugorhatatlan amit kér. Ne kérje ezt tőlem! Félelmetes érzés, mert nem tudom, hogy mi lesz akkor ha elkezdek másként működni, így 51 évesen. (Nem szeretnék részletekbe belemenni, csak annyit, hogy prominens Neptunuszosként markáns téma a határkijelölés.) Aztán amikor elkezdett újra a fejemre szakadni a megszokott minta, akkor először még eldöntöttem, hogy megbírkózok vele, de a lelkemben éreztem az iszonyú ellenállást és ez tett nagyon dühössé, amit ki is vetítettem némelyekre. Ventilláltam. A fejemben visszhangzottak a szakember szavai és átkoztam magamat, hogy nem tettem meg eddig, amit javasolt, vagy legalább az első lépést. De azt sem. Vajon meddig akarom még görgetni a sz@rt? Úgy csinálok, mint a ganajtúró, aki belepetéz a galacsinba, hogy abból kikelhessen az utód? Szóval továbbadom? A leszármazottamnak? Vagy átviszem a következő életembe? Vagy tököt növesztek végre és ellépek a szakadék széléről? Lesz, ami lesz! Nagyon régóta figyelem az embereket és vicces, de azt látom, hogy némelyek (elég sokan) ha megunják a saját galacsinjukkal való foglalkozást, ami egy idő után nagyon fárasztó és juj, még fájdalmas is, akkor nem azt választják, hogy feldolgozzák, hanem keresnek egy másik galacsint és azt görgetik tovább. Ez eltereli a figyelmüket egy időre, de a problémát nem oldja meg. Sőt, az inkább csak halmozódik. Reggel pont a Szabadság Mozdonyról írtam és olyan szépen rajzolódik ki, hogy lehet most tenni a szabadulásunkért, megkapjuk az égi támogatást, de cselekedni nekünk kell, a sültgalamb nem fog ide szállni. Én először is megnyugszom, aztán a segítőmmel kidolgozom a lépéseket, mert nem a rombolás a célom, hanem az újjáépítés.