Felnövés a vágyainkhoz

Felnövés a vágyainkhoz Szaturnusz - Vénusz - Felszálló együttállása: ideje van annak (felszálló), hogy korlátozzuk (Szaturnusz) a vágyainkat (Vénusz) vagy vállaljuk értük a felelősséget (Szaturnusz). Vagy azzal találod szembe magadat, hogy be kell húznod a kéziféket, mert ahogy csinálod a "valamit" az már romboló, és lehet, hogy ha most nem kapsz észbe, akkor végleg a vesztedbe rohansz. Vagy azzal szembesülsz, hogy a "NAGY ÁLOM" (Halak Vénusz) eléréséhez, sokkal több idő és kemény, kitartó munka befektetése szükséges, mint azt remélted volna. Vagy mindkettő, mert mondjuk az elsőből következik a második. Mivel a tranzit hónapok óta húzódik, többször is írtam róla. Ez itt a záró akkordja. Van aki még mindíg kapálódzik, de olyat is látok, aki megértette és felfogta, hogy változnia és változtatnia kell. Most, itt a végére a Vénusz már a Napot is uralja (Nap a Bikában) tehát a dolgok kihatnak a testi komfortunkra, a jőlétünkre, a biztonságérzetünkre, a táplálkozásunkra, akár az egészségünkre, stb...(Bika analógiák). A Szaturnusz jelenléte miatt mély belső munkára van szükség, hogy szembe tudj nézni rejtett érzelmi vagy akár transzgenerációs mintáiddal, félelmeiddel, és megteremtsd a valódi belső stabilitásodat. Szigorú tanárként segít az érzelmi érésben. Figyelj arra, hogy ne menekülj a valóságtól illúziókba, hanem használd ezeket az energiákat gyógyításra és mély önismeretre. Fontos megtalálni az egyensúlyt érzelmi és spirituális ideálok, valamint a realitás és felelősségvállalás között. Földelődés! A Hold (hangulatiság, érzések, anya) és a Ceres (gondoskodó elv) valami olyasmit hozhat be ebbe a témába, ami összefügghet az anyai transzgenerációs mintákkal is. Nekem anyukám (Hold) cukor (Vénusz) - beteg (Szaturnusz) és amikor húsvétkor meglátogattuk, akkor 2 napon keresztül, erről folyt a diskurzus. Régóta diagnosztizált és hosszú évekig tablettát szedett, mígnem kb. 3 éve Ozempicre tette át az orvos és sajnos ezzel azt érte el, hogy az anyu, aki addig azért igyekezett figyelni a táplálkozására, elkezdett mértéktelenül édességet enni, mert azt gondolta, hogy az Ozempic mellett bármit lehet. Tavaly ősszel aztán valami miatt az orvosa úgy döntött, hogy ismét megváltoztatja a kezelést és levette az Ozempicről és mostanra anyám éhgyomri vércukra van, hogy elüti a 11-et is, ami meg már azt vonja maga után, hogy inzulinra teszik. Most ijedt meg. Két napig az étrendjéről beszélgettünk, hogy mit változtasson, mit mivel próbáljon kiváltani. A fiam (17 éves) a spájzban minden élelmiszert megjelölt. Pipát tett arra, amit ehet a Mami és x-et arra, amit nem. Talált egy zacskó kekszet, amit megrágott az egér, hozta ki az udvarra, hogy Mami ezt kidobhatom? Erre Mami, hirtelen megdöbbenve: hát édes kicsikém, azért ne dobd ki! Jó lesz a macskáknak. Anyunak Bika ascendense van, semmit nem dob ki 🙈, mert jó lesz az még valamire. Most napi telefon van, mit evett, mit fog enni, hányas volt a vércukra....tippek, trükkök, tanácsok röpködnek. Három hónap múlva kontroll, meglátjuk, addig hogy sikerül levini az értékeket. Ezt csak azért írtam le, mert így jelennek meg a hétköznapi életünkben ezek az energiák, nincs itt semmi csillámpóni, meg varázslat. AZ ÉLET VAN.