Hogy vagyunk? Hogy vagyunk?

Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? A múlt héten mindenki itthon volt, tavaszi szünet és szabadság okán. Azt gondoltam azért nem tudok ide koncentrálni a munkámra, mert itt vannak körülöttem, szoros emberfogásban a szeretteim és rájuk figyelek egyfolytában. Hagytam is úszni néhány dolgot, aztán eljött a vasárnap, családállításra mentem. Egy kicsi, zárt csoporttal dolgozom együtt szeptember óta. Havi rendszerességgel találkozunk. Előtte is havonta jártam, szinte ugyanezekkel az emberekkel, de tavaly nyáron érett meg néhányunkban, hogy el tudnánk köteleződni egy hosszabb folyamatra is. Az időpontok általában valami jó kis csattanós teliholdra vagy újholdra vannak téve, ahogy sikerül termet bérelni. A havi találkozók most már rendszeresen úgy kezdődnek, hogy beszámolunk arról, hogy vagyunk, milyen megéléseink voltak az elmúlt néhány hét folyamán. Ha valakinek sikerül haladnia a témáiban, akkor gratulálunk neki és ez nagyon jól tud esni. Vasárnap két meglepetés is ért. Nagyon sokszor választanak be anya szerepébe és most egyik esetben sem engem választottak. Meg is könnyebbültem, de el is gondolkodtatott, hogy mi változott vajon? Egy ideje próbálok tudatosan is tenni azért, hogy egyszer majd ne az az anya legyek, aki elveszti az egyetlen kisfiát. Megértettem, hogy a nagy rágyógyulós szeretetemmel tulajdonképpen gyengítem őt folyamatosan. A másik meglepetés az volt, hogy kaptam egy olyan szerepet, ahol a végére kiderült, hogy az a feladatom, hogy visszavezessem a főhőst a gyökereihez, vidékre. Szünetben ültem a kanapén és az járt a fejemben, amikor anyám anno azt mondogatta nekem, hogy járjak többet haza, mert látja rajtam, hogy nagy szükségem volna rá. A tágas térre, a sok zöldre, a nyugalomra, a jó levegőre, kerti munkára a szabadban. De én pont ezért jöttem el onnan fiatalon, mert nem láttam ott perspektívát, nem volt jövője a terveimnek. Most értettem meg, hogy anyu akkor mire gondolt. „Az erős gyökerű fát nem fújja el a szél”, ugye, ugye! Aztán hétfőn dél környékén erőt vett rajtam valamiféle elgyengülés és azóta migrénem van. Mintha a hónapok óta tartó, seggösszeszorítós vigyázban állás hirtelen egy csapásra kiengedett, kisült volna, kb. a spanyol áramszünettel egyidőben és mára megadtam magam, csak vagyok. Menjen, aminek mennie kell, jöjjön, aminek jönnie kell! Most fogtam fel csak igazán, hogy mekkora erőfeszítés volt így működni az elmúlt nagyjából fél évben és főként az elmúlt hetekben. Ti hogy érzitek? A Plútó – Mars szembenállás már távolodik, kioldódóban van, egy hét alatt most már teljesen kifut. A Felszálló – Szaturnusz – Vénusz – Neptun stellium lassan fellazul, távolodni kezdenek egymástól. A Vénusz holnap átpártol a Neptunuszhoz, aztán halad tovább a Kosban és szinte egész májusban egy tűztrigonnal kapcsolódik az Oroszlánban haladó Marssal. Ez mintegy varázsütésre energiával tud bennünket ellátni. A két ellentétes, de egymást kiegészítő archetípus kapcsolódik össze egy teremtő energetikával. A vágy és az akarat varázsütésre eggyé válik. Vonzás. Ha tűz elemben van valamid, készülhetsz. Nyilasoknak feláll majd egy tűz trigon is, ami hát... a legek legje. 🤪🥳😍 A képen egy radix Nyilas Nap, ahogy tűz trigont alkot a tranzit Vénusszal és Marssal.