"A Szaturnusz és Uránusz között fennáll már egy szextil (tul...

"A Szaturnusz és Uránusz között fennáll már egy szextil (tulajdonképpen 2024 vége óta) és szinte szeptember végéig élvezhetjük, amiatt, hogy a két égitest közben majd irányt vált. A Neptun is bekapcsolódik közben. A Szaturnusz a struktúra, felelősség, az idő, a próba. Az Uránusz az innováció, a szabadság, a technológia, az eszményi mutatója. A szextil, a 60°-os „lehetőséghíd”: nyitott ajtó, nem kényszer. Ha tudatosan lépünk, a régi rendszer és az új ötlet összeilleszthető. A stabil, lassú reform energiája. Hosszú távon működőképes lesz, ha kitartasz. " írtam a tegnapi posztban. A két égitestet egy láthatatlan vonal választja el egymástól. A Szaturnusz az utolsó szabad szemmel is látható bolygó, éppen ezért kellett olyan sokat várnia az emberiségnek, amíg az Uránusz is bekerült a köztudatba. "Az Uránusz felfedezését 1781. március 13-ától számítjuk, mert ekkor pillantotta meg először Sir William Herschel. Azóta tudjuk, hogy a bolygót előzőleg 1690 és 1771 között legalább hússzor regisztrálták, de mindannyiszor csillagnak vélték. Az elmozdulását pedig mérési hibának." wikipédia Tehát felnézünk az égre, az egyiket látjuk, a másikat nem, és mégis tudjuk, hogy ott van. Ezért lett a Szaturnuszon túli bolygók gyűjtőneve, transzcendens égitestek. Szabad szemmel nem látjuk őket, de már tudjuk, megingathatatlanul, hogy ott vannak. Nekem liblingem a Szaturnusz, meg akarom érteni, jóbarátommá akarom tenni, mert az én képletemben "mindenbe beleártja magát". Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy a Szaturnusz = alkalmazkodás a felettünk állóhoz. Bármihez kapcsolódik egy ember képletében, ott kemény próbáknak veti alá. De mi is lenne a Szaturnusz lényege? Hát minden asztrológus máshol fogja meg. Én most ott tartok, hogy annak az időről-időre való felkérdezése, hogy tisztában vagyunk-e a mozgásterünkkel, a határainkkal és a korlátainkkal? Hoztam egy példát, meg is nézhetitek, a Florence Foster Jenkinsről szóló keserédes filmet, amit a valóság ihletett. Florence képletében a Szaturnusz egy 135 fokos fényszöggel kapcsolódik az Uránuszhoz és együtt még a Jupiterhez is kapcsolódnak, létrehozva egy összefüggő fényszögképet, melyet így három, feszültséggel telített fényszög alkot. A Szaturnusz a korlátok, határok, keretek mutatója. Az Uránusz képviseli a képletünkben azt ahol szabadok akarunk lenni, ahol vágyunk a különlegességre, a kereten kívüliségre, képviseli számunkra az eszményit, a különcöt, a mást. A Jupiter az expanzió, a kiteljesedés képviselője, ahol megjelenik ott felnagyít, növekedni szeretne. Mindkettő, a Jupiter és az Uránusz is, ellentéte a Szaturnusznak. A Jupiter bővíteni akar, a Szaturnusz szűkíteni. Az Uránusz robbantani akar, a Szaturnusz megtartani, rögzíteni. Mivel a Szaturnusz a látható legvégső határa, a küszöb őre, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a fizikai végső határa is. Mi volt Florence legvégső határa, amit nem vett figyelembe? Nem tudott énekelni. Ez amúgy senkit nem érdekelt volna, ha ő nem találja ki, hogy a Carnegie Hall-ban kíván fellépni, 3000 néző előtt, és hogy szórakoztassa a frontról hazatérő katonákat (gondoskodás: Nap, Hold, Merkúr, Vénusz a Rákban). És mi lett ennek a vége? "Mivel ez volt az első alkalom, hogy Jenkins nem ellenőrizhette a jegy­elosztást, a gúnyolódók és kritikusok sem maradtak távol. A másnapi újságok tele voltak maró, szarkasztikus kritikákkal, amelyek Bayfield szerint porig sújtották Jenkinst. A New York Sun kritikusa így írt: „Mrs. Jenkinsnek hatalmas hangja van – tulajdonképpen mindent el tud énekelni, kivéve a hangokat… Éneklésének java részéből teljesen hiányzott a hangmagasság bármiféle hasonlósága, de minél távolabb járt egy hang a maga helyes magasságától, a közönség annál inkább nevetett és tapsolt.” A New York Post még kevésbé volt kíméletes: „Lady Florence… tegnap este New York egyik legbizarrabb tömeges tréfáját mutatta be.” wikipédia Mindennek ellenére Florence egy nagyon szerethető figura, a filmet végignézve, látva a belső vívódásait, betegségét, szinte csodálatra méltónak hat. Kedvessége, jószívűsége és naívsága inkább empátiát vált ki a nézőből, mintsem sajnálatot.