"Az elkeseredett szembenállást csak akkor váltja föl a bölcs...

"Az elkeseredett szembenállást csak akkor váltja föl a bölcs együttműködés, ha megértik azt az íratlan törvényt, hogy bármit is tesz az egyik ember a másik ellen, az végül óhatatlanul rá üt vissza. Ezért az általános jóindulat a legbölcsebb és legértelmesebb politika. Ebben a zavaros világban ezt kell közvetlen és bensőséges célként magunk elé tűznünk. Ki kíváncsi azonban manapság a moralizálásra és a prédikációra?" Paul Brunton, A Himalája titkai című könyvéből van az idézet. Néhány éve fedeztem fel, magamnak, ez volt az első könyve ami hozzám került, de már nem emlékszem hogyan. Amikor olvasni kezdtem, valami békés nyugalom szállt rám és voltak részek, amikhez többször visszatértem, mert annyira igaznak éreztem, hogy még egyszer el kellett olvasnom. Valaki megfogalmazta, amit én érzek, csak nem tudom kimondani, mert neki megvan hozzá az eszköze, nekem meg nincsen. Amikor másodjára olvastam Haich Erzsébet Beavatás című könyvét, akkor már tudtam, hogy Bruntonról tesz említés abban a részben, amikor a híres keletkutató íróról beszél, aki nála járt és akit nem nevez nevén. Mikor asztrológiával kezdtem foglalkozni, akkor egyszer eszembe jutott , hogy megnézzem Brunton csillagállásait és már azt hiszem el sem csodálkoztam rajta, csak húztam egy strigulát a képzeletbeli "rezonancia jegyzetembe". Bruntonnak egy nagyon szoros Vénusz-Szaturnusz együttállása van, nekem pedig ugyanezen égitestek szemben állnak. Ő képviseli számomra azt, hogy milyen ezeknek az égitesteknek a harmónikus együttműködése. Két napja hirtelen eszembe jutott, hogy a garázsban van még néhány könyv, amit évek óta nem vettem elő. Konkrétan a Himalája titkait kerestem, de csak az India titkait leltem a dobozban. Panaszoltam a férjemnek, hogy pont azt nem találom, amire most úgy érzem, hogy nagyon szükségem lenne, erre ő előállt azzal, hogy megszerzi az olvasómra. Este az ágyban már azt olvastam. A tranzit Vénusz éppen most képez egy T-kvadrátot a saját, bejáratott Vénusz- Szaturnusz oppozíciómmal, szóval mit is csodálkozok én, hogy éppen jövök lefelé az életről és, hogy Brunton kell ahhoz, hogy mélyebb értelmet keresve, meglássam az eső és a hétköznapok monotonitása mögött a szépséget is. Mert ott van az. 🙏