"De doki, nem ragadhatok itt, vár a saját életem 1985-ben!"

"De doki, nem ragadhatok itt, vár a saját életem 1985-ben!" 💫💫💫 Megvan a film? Ez a plakát volt kint a testvéremmel közös szobánk ajtaján évekig, egy német Bravo újságból szedtük ki, amit ajándékba kaptunk. ezért kerestem olyan képet, amin németül szerepel a film címe 😅. Marty az időgépben reked és véletlenül visszamegy 1955-be, ahol kissé belekavar a szülei megismerkedésébe. Sokszor láttam már, de még soha nem néztem ezzel a "mostani" szememmel, ennyi családállítással a hátam mögött. Azt kell mondjam kész kabaré. A gyerek visszamegy a múltba és rendbe szedi a szülei életét. Segít az apjának, hogy növesszen tököt (bocsánat) és miután visszatér a jelenbe, teljesen megváltozott családi környezet fogadja. Sikeres, boldog szülők és testvérek. Ha ez ilyen könnyű volna...... Azonban az idézett mondat, azért olyan fontos, mert szemlélteti a legfontosabbat, a beleragadást valamibe. Leginkább a múltba. Minden állítás erről szól, hogy bele vagyunk ragadva egy régi, elavult családi mintába, egy helyzetbe, egy szerepbe, egy érzésbe, a valakivel való szolidaritásba, stb. és többnyire tudattalanul, vagyis úgy, hogy nem tudunk róla. Sok vicces jelenet van és a három részen végighúzódik egy mondat, a "Nyuszi vagy McFly?", éa a válasz rá "Engem nem nevezhet senki nyuszinak!" amiről a végén tudja meg Marty, hogy honnan is ered az, vagyis melyik őse volt az, aki amiatt került börtönbe, mert nem tudott összeférni valakivel. Amikor Martynak elmesélik ezt, akkor esik le neki, hogy egy ősi mintát követ, ami az ő életét is rossz irányba viheti. A film végén, az utolsó jelenetben azzal írja át a jövőt, hogy nem hallgat a hergelésre és nem megy bele egy életveszélyes autós versengésbe.