Köztünk és a part között van még egy üres parcella. Idén ezt...

Köztünk és a part között van még egy üres parcella. Idén ezt is kibéreltük. Érkezésünkkor a recepciós fiú rá is kérdezett, hogy biztos akarjuk-e. Rávágtam, hogy igen, mert a vizet szeretném látni. Ennek az az előzménye, hogy tavaly három napig non-stop szórakoztatott egy hölgy. Megjöttek, kipakoltak. Köszöntünk egymásnak, jó szomszédhoz illően. Aztán amikor már nem bírtam elhallgatni, hogy b@sztatja a férjét, azért mert neki migrénje van és az összes gyógyszerét otthon hagyta (!), akkor elkövettem azt a hibát, hogy adtam neki egyet az enyémből. Nem sokkal később már zakatolt bennem a mondás, hogy "a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve", mert onnantól nem állt be a szája. 🙈 Nagyon nehéz megtanulnom, hogy nem kell megmentenem az embereket. Nem ettől leszek jó ember. Amikor aztán az ura hozott vagy öt fajta fájdalomcsillapítót, de az nem volt köztük, amit a nő mondott, akkor is a pasi volt a hibás. Akkor ott elkezdtem figyelni ezt a dinamikát, hogyan játszmáznak egymással , hogyan büntetik egymást emberek, akik állítólag szeretik egymást. Hát kérem szépen, a tárház kimeríthetetlen és vegyes a kép. Az évek során megtanultam, hogy nincs tettes és nincs áldozat, mert nem minden az aminek elsőre látszik. Aki most tettes, az valamikor áldozat volt, és fordítva ugyanúgy. Mégis nehéz dolog nem ítélkezni, főleg, amikor abba a néhány napodba tenyerel bele, amit önfeledt pihenésre szántál.