Félelmeink fogságában

Félelmeink fogságában Tavaly vagy tavaly előtt kezdtem el azon gondolkodni, hogy azon a néhány napon, amikor a Nap éves útja során áthalad a születési Szaturnuszomon, le kéne jegyzetelnem, hogy milyen érzések kavarognak bennem. Persze nem tettem meg. Most, hogy ott áll a Jupiter és ott jön létre a mai Újhold is, olyan extrém szorongás tud felcsapni bennem bizonyos témákhoz kapcsolódva, aztán meg tovatűnni, hogy nem tudom nem észrevenni és figyelni. Irracionális mértékben felnagyítódnak félelmek, olyan dolgoktól, amik biztosan meg fognak történni, tehát az elfogadáson kívül, nem lehet mást tenni velük kapcsolatban. De mégis én azt érzem ott belül, nagyon mélyen, hogy nem akarom, hogy megtörténjen az, ami bizony meg fog történni, mert nekem vagy nincs ráhatásom, vagy nem szólhatok bele, mert leginkább az élet rendje ellen szándékoznék tenni. Megállítanám az időt és az idő szaturnuszi analógia. Anyám ne öregedjen tovább, a gyerekem ne nőjön fel és így tovább (RÁk- család). Talán neked is van ilyened. Az esti bicajtúrák sokat segítenek. A szél simogatja a bőrömet és kerékpározás közben nincs az embernek az az érzése, hogy nem halad semerre, így mire hazaérünk, kisimulok én is. Jó, nagyon jó. Emellett, muszáj tudatosítanom, hogy ezek a félelmek bennem vannak, jól meg kell vizsgálnom őket és igyekszem, amennyiben tudok, nézőpontot váltani, mert másként ezzel megbírkózni lehetetlen. Nem állhatok a REND vagyis a természet rendjének útjába. A görögöknek volt erre egy szavuk: hamartia "A klasszikus görögben a hamartia szó eredeti jelentése a "célt téveszteni". Az Újszövetségben azonban a hamartia már a bűn általános fogalmát jelöli, és magában foglalja a törvényszegést, a helytelen cselekedeteket és a bűn hatalmát is. A bibliai kontextusban a hamartia a bűn, mint az isteni akarat meg nem felelésének kifejezője, ami eltérést jelent az ember eredeti rendeltetésétől. A tragédiákban a hamartia a főhős végzetes hibáját jelöli, ami a tragédia kibontakozásához és a katasztrófához vezet." (wikipédia) Nyilván nem sajnálatot vagy tanácsot várok. Ezt azért írom le, mert per pillanat ez foglalkoztat és úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a dolgaimmal. Amit a kor előrehaladtával meg kell engednünk magunknak, az az, hogy legalább magunknak ne hazudjunk már tovább. A nézőpont váltás szükségességét a Tarot, nagyarkánum XII-es lapja szimbolizálja. Amikor mozdulatlanságra vagyunk ítélve, mert egy láthatatlan szál fogva tart a lábunknál fogva. Fel vagyunk lógatva és ahhoz, hogy visszakerüljünk a számunkra megfelelő állapotba, meg kell fordítanunk a lapot, vagyis 180 fokos fordulatot kell vennünk, más szemszögből kell megviszgálnunk a dolgokat. De ez csak akkor lehetséges, ha el tudunk vonatkoztatni attól, amihez addig ragaszkodtunk. A láthatatlan szál lehet karmikus, akár előző életekből hozott is. Nyilván embere válogatja, hogy kinek mennyire nehéz ez vagy könnyű. Egy biztos, a Rák Szaturnuszosokat ebben a hónapban "megérinti" a Nap fénye. A Jupiter a következő 1 évben szintén érinti, majd azt a születési Szaturnuszt és vagy kiegyenlítést és némi elsimulást hoz vagy felnagyítja az ott lakozó félelmeket. Lehetőség adódik, hogy dolgozzunk rajta. Hozzon a Jupiter hitet és optimizmust és gyógyítsa be a Szaturnusz sebeit!