A foltvarrás, azaz a patchwork, mint lehetséges Szűz analógi...

A foltvarrás, azaz a patchwork, mint lehetséges Szűz analógiás megjelenés - a hétköznapi praktikum és a selejt/felesleg/maradék találkozása, a kézügyesség és az alkotói vágy által. Már az állatbőrökkel kezdődött. A kisebb szőrmés állatok bőrét valahogy muszáj volt összerögzíteni, hogy ha egy nagyobb darabot szerettek volna kapni, ami befedi a test nagyobb hányadát, hogy megvédje az időjárás viszontagságaitól. Valódi patchvorkról valószínűleg onnantól beszélhetünk, amikor már létezett a szövés. A legenda szerint a szövést Pallasz Athéné tanította meg az emberiségnek, és minden olyan mást is, ami a kézműves mesterségek kategóriájába sorolandó. Ha megnézzük a görög vagy római kor öltözékeit, azt látjuk, hogy nem voltak szabásvonalak. Fogtak egy nagy darab textilt és magukra rögzítették valamilyen furmányos módon. A módosságot az is mutatta, hogy ki mekkora és milyen minőségű kelmét hordott magán, milyen díszítéssel. Először talán a megrongálódott vagy elszakadt darabokat szerették volna újra felhasználni, pont amiatt, hogy drága mulatság volt egy-egy kelme. Arról nem is beszélve, hogy a kézi szövés nagyon időigényes és aprólékos munka volt akkoriban. Az biztos, hogy egyszer csak elérkeztünk egy olyan korba, amikor már nem csak kényszerből, muszájból varrogatták össze a kis rongydarabokat, hanem belevitték a kreativitást és a művészi érzéket is. Na de mi kell hozzá az alapanyagokon kívül? Egy a képen látható takaróhoz, komoly előzetes tervezés és az a szemléletmód szükséges, hogy a "részekből áll össze az egész". Idővel. És itt el is érkezünk egy olyan pontra, amire nem is számítottunk. A Szűz összeér a vele átellenes csillagjeggyel, vagyis poláris ellentétpárjával, a Halakkal. A kis részek, a kis dolgok (Szűz analógia) egy sokkal nagyobb valamivé állnak össze, egy olyan folyamat közben, amit itt konkrétan alkotói munkának nevezünk. Amikor a panelek elkészültek és össze kell szerkeszteni a "nagy művet", ahogy a tű öltésről öltésre halad, apránként, egyszer csak összeáll a nagyobb kép. Idővel. Komoly meditatív (Halak) időtöltésre ad lehetőséget egy ilyen takaró elkészítése. A tervezés, beszerzés, előkészítés, szabás, részek összekomponálása a benned élő Szűz feladatkörébe tartozik. A részek összevarrása egésszé, amikor a tű öltésről öltésre halad, az már a benned élő Halaké. A monotonitás az, ami idővel, ha hagyod, át tud váltani meditációba. Évekkel ezelőtt felleltem egy olyan angol nyelvű kézimunka oldalt, ahol a tervező paneleket kötött, minden hónapban az adott állatövi jegy mintázatával. Amikor elkészült a 12 jeggyel, akkor összeállt a kötött takaró. A csoportjával együtt haladtak, ő segítette, támogatta őket és egy év múlva mindenkinek ott figyelt a nagy mű. Sajnos egyelőre nem találom, de ha mégis újra meglelem, akkor belinkelem majd egy posztba. Egy jó kis összefoglaló a foltvarrás történetéről: https://www.szilvifoltvarras.hu/a-foltvarras-rovid-tortenete/