Holnap délelőttig a Bakban jár a Hold.

Holnap délelőttig a Bakban jár a Hold. Azért készítettem a poszthoz ezt a páncélos képet, mert ez a tapasztalatom. Anyai részről a nagymamámnak és a nagybátyámnak is Bak Holdja volt. Papinak és anyunak pedig Halak. És minden stimmelt. Nagybátyám kinézetre a mamám kopija volt, anyum pedig a papié. Én mamit és papit is egyformán szerettem, de nem ugyanazok miatt. Mami ezt a Bak Holdat belette a kötelességekbe. Keményen, állhatatosan csinálta végig az életet, szinte mindent a szokások szerint tett. Ragaszkodott azokhoz a hagyományokhoz, amiket a szülei tanítottak neki. Pénteken bableves volt, minden húsvétkor kimeszelve az egész gang és hasonlók. Rendszert kapott tőlük és ő ragaszkodott ehhez a rendszerhez, mert megadta neki az élet folyamatosságát. A család iránti lojalitás mindent felülírt nála, ő magára sosem gondolt. A nagybátyám nem nősült meg, öreglegény maradt és ezzel párhuzamosan egyre morózusabb, mogorvább lett. Nem mondom, hogy ebből következtetéseket lehet levonni, de talán a nők jobban megbírkóznak ezzel a Bak Holddal az életük folyamán. Annyi mindent bele lehet pakolni egy Hold minőségbe, ha az embernek van családja. A nagybátyámnak csak mi voltunk, én mégsem tudok vele egyetlen vidám vagy felelmelő pillanatot sem felidézni, de szomorút, azt igen. Mindíg azzal búcsúzott tőlünk, hogy szeretem ha jöttök, de azt még jobban ha mentek. Legalább őszinte volt. Griga Zsuzsanna azt tanította nekünk, hogy a Bak Holdú férfi a pokróc, smirgli, a kaktusz. Annyira leképezi ezt, az az élményem, amikor olyan 5 éves koromban az udvaron voltunk, és rá szerettem volna bírni a nagybátyámat, hogy játsszon velem. Ő hirtelen elengedte a kezemet, hogy ne húzzam már őt és ekkor beleestem a mögöttem álló kaktuszba, ami akkora volt majdnem, mint én. Az egész fenekem tele lett kaktusztüskékkel, soha nem fogom elfelejteni. Egy napig sírdogáltam és paradicsomos pakolás volt a seggemen, hogy kiszívja a tüskéket.