Ma tűpontos az a kardinális kvadrát, ami a Rákban haladó Ju...

Ma tűpontos az a kardinális kvadrát, ami a Rákban haladó Jupiter és a Mérleg Mars között áll fenn, már napok óta. A Jupiter a Rákban emelt helyzetben van, ez azt jelenti, hogy itt tudja a legpozitívabban, legteljesebben kifejezni a saját természetét: bőség, védelem, gondoskodás, expanzió, morál és hit a Rák érzelmi, otthonteremtő energiáin keresztül. A Mars a Mérlegben az asztrológiai hagyomány szerint esésben van. Ez azért van, mert a Mars Kosban van uralmi helyzetben és a Mérleg a Kos oppozíciós jegye. Így itt a Mars energiája nem tud tisztán és erőteljesen érvényesülni. A kvadrát (90°) mindig feszültséget és dinamizmust jelent, amely fejlődésre kényszerít. A kardinális jegyekben (Rák–Mérleg) ez különösen erős, mert mindkettő kezdeményező, aktivitásra sarkalló energia → így a feszültség cselekvésbe fordul. Ez a kvadrát még éppen csak élesedni kezdett, jó egy hete, amikor egy ismerős panaszolta nekem, hogy az utolsó munkanapján amikor elbúcsúztatták a munkatársai, volt aki azzal kezdte őt húzni, hogy egy hét múlva úgyis visszajön. Ez rosszul esett neki. Hosszasan beszélgettünk, tanakodtunk, hogy az a másik volt kollega vajon mire gondolhatott. Talán arra, hogy az új helyen nem állja meg a helyét és majd visszakullog? Vagy savanyú a szőlő és irigykednek rá, hogy meg merte lépni, amit ők nem? Sőt, lehet, hogy arra gondolt, hogy az ismerősömnek semmi nem elég és hogy képzeli, hogy elmegy máshová dolgozni, ahol többet fizetnek neki? Megpróbálták megingatni, a saját magába és a jó döntésébe vetett hitében, pusztán rosszindulatból vagy irigységből. 🍀🌱🌿 Más téma és mégis pont idevág. Bíró Zsófia könyvét, az A kathar királynő-t azért vettem meg, mert minél többet szeretnék tudni a katharokról. A könyvet végig merániai Gertrúdisz narrálja, az ő szemén keresztül látunk mindent. Az írónő könyvében egy teljesen más Gertrúdiszt fest le neküknk, mint amit Katona József Bánk bán-jából ismerhettünk meg. Hoztam egy részletet, onnan, amikor a pápai követ megérkezik a magyar királyi udvarba és tulajdonképpen megfenyegi András királyt, hogy nem lesz annak jó vége, ha befogadja és megtűri, netán bújtatja a katharokat vagyis az eretnekeket. „Magyarország királya és a kalocsai érsek a harci kürt első hangjára meghunyászkodnak és átadják a kulcsokat. Mostantól csak albérlők lehetnek a palotában. Az országban. Csak azért, mert találkoztak valakivel, aki jobban blöfföl, mint ők. Nem lett volna háború. Kis kiátkozás, mosolyszünet, némi fúrás-faragás a szövetségesekkel, akik erre kénytelenek átrendeződni, de a Vatikán nem üzent volna hadat a magyar birodalomnak, ha ne adj’ isten kipenderítették volna a követet a határon túlra. A Vatikán általában másokkal végezteti el a piszkos munkát, És ha egy olyan nagyhatalom, mint Magyarország állt volna ellen az ájtatos ármánykodásainak, lettek volna elegen az ellenségeik között, akik mellénk állnak. Délen az aragón és a provance-i csapatok, keleten az egyesült magyar hadak, nyugaton és északon a nővéreim segítettek volna, kiegészülve mindazokkal, akik tiszta szívükből gyűlölik a pápai zsarnokságot, de túlságosan kicsik vagy nem elég bátrak ahhoz, hogy bármit is reméljenek. Magyarország csak eggyel több élő királynét nyert volna, de Európa a tiszta tanításokat. A könyvet, amellyel Jézus a saját képmására formálja azokat, akik bátrabbak, mint a férjem és a bátyám. A könyvet, amivel Magdolnát festik, faragják azok, akik nem felejtették el, micsoda kincseink voltak. Egy ideig. És amelyek ebben a pillanatban, ebben a szobában tűnnek el előlünk olyan végtelen messzeségben, hogy addig hetedíziglen sem látunk el.”