A hölgy feje nem látható...

A hölgy feje nem látható... Ez a kép annyira jól leképezi a szolgálatot, ami a Szűz sajátja. Csak egy dolgos kéz, arc nélkül. Mert tudjátok, általában nem látjuk az embert a munka és a szolgálat mögött. Tudjátok, hogy régen a hatos házat a rabszolgák házának nevezték? Azért ez sok mindent elmond. Mindíg arra pakolnak még, aki amúgy is a legjobban húz. Lehet, hogy már három ember munkáját végzi el, mégis csak egy fizetést kap. Akinek a Szűz mentalitás be van égve, az nem tudja slendriánul és trehányan, vagy hányavetien végezni a dolgát, még akkor sem ha nem fizetik meg érte rendesen. Egyszerűen nem fér bele neki. Persze amikor aztán sok-sok békanyelés után, nagy nehezen úgy dönt, hogy munkahelyet vált, akkor rá vannak legjobban megsértődve a vezetőségben, hogy hogy is gondolja ezt. Bajba kerülnek, mert addig mentek a dolgok, hiszen a Szűz archetípus mindent IS megcsinált, precízen, alaposan, energiát és időt nem kímélve. Csak egy valami hiányzott, hogy ezért megkapja a megbecsülést, amit nem is feltétlenül pénzben mérnek, hanem mondjuk például, egyenlő bánásmódban, kedvességben, odafigyelésben. Kiemeltek itt a Szűz Hold-ak, MC-k, IC-k tulajdonosai és 6-os házas állások. Mivel a Szűz lemondató jegy, megeshet az is, hogy az illető méltatlan helyzetekben találja magát és ez a legszomorúbb. Hogy nincs mindíg lehetősége azonnal kilépni az ilyen helyzetből. A rabszolga sem tudott kilépni a rabszolga sorból, hiába tudta, hogy az számára méltatlan. Hiába vágyott a szabadulásra, meg volt kötve (6-os ház: kötöttségek). A másik fontos dolog a képen: a gabona, a kalász. Amikor kicsírázik a mag, onnantól a természet teszi a dolgát. A Nap süt, az eső esik, a szél fúj. A kalász növekszik, anélkül, hogy nekünk bármit is hozzá kéne tennünk, és egyszer csak beérik, a mi örömünkre. Nem kér semmit, nem kérdez semmit, csendben "teszi a dolgát". De ha nem süt a Nap, nem esik az eső és nem megfelelő a hőmérséklet, akkor nem lesz jó a termés. Ha nem kegyesek a körülmények, akkor a magból nem lesz gabona és abból nem lesz kenyér. Aki szolgálatot teljesít (Szűz), annak kellenek a megfelelő körülmények. Nem lehet úgy másokat szolgálni, hogy közben azért aggódik valaki, hogy mit fog enni és hol fog lakni. Ezért kéne jól megfizetnünk azokat akik szolgálnak minket vagy pedig megfelelő juttatásokkal segíteni őket, mint amilyen volt régen például a szolgálati lakás is. A tanító, a postás, a vasutas, az orvos és a rendőr is kapott szolgálati lakást. A nővéreknek volt nővérszálló. Egy kollégiumi nevelőtanár bent lakott a kollégium területén kialakított lakrészben. Az apácák, szerzetesek a kolostor falain belül biztonságban érezték magukat. Voltak munkásszállók. Volt korkedvezményes nyugdíj és egyebek. Ahol én felnőttem, egy pici faluban, a mai napig tudom, hol lakott a körzeti megbízott, hol a tanító. Én is egy postai szolgálati lakásban nőttem fel. Anyum volt a falu postavezetője, a Napja a hatos házban van. Szerencsénkre, amikor bezárták a postát, akkor a szüleim megvehették a házat, máshogy nem ment volna. Az elmúlt harminc évben, ahogy felszámolódtak ezek a juttatások, egy valami elmaradt. Az, hogy ennek a bennünket kiszolgáló rétegnek, olyan mértékben emelkedjen a fizetése, hogy ők is boldoguljanak a hétköznapokban. Ne okozzon nekik problémát a lakhatás, a hétköznapok finanszírozása és egyáltalán a túlélés. Gondolhassanak arra, hogy esetleg családot alapítanának (ez régen nem passzolt a szűz analógiába), úgy, mint a versenyszférában dolgozók. Ez a Szűz archetipiális tömeg, ami a társadalom egy tetemes részét magába foglalta, kénytelen most már képezni, menedzselni magát, saját vállalkozásban működni, egyedül boldogulni, ami hát pedig eléggé idegen tőle. Legyél magánzó apáca, irgalmas nővér! Na ez hogy hangzik? A Halak korszak vége felé közeledve (és már benne a Vízöntőben, hiszen nincsen elvágólagosság, több száz éves az átmenet, számításaim szerint több, mint 700 év) a Szűztől is búcsút vehetünk majd. Közösségekbe kell majd szerveződnünk (Vízöntő), hogy támogathassuk egymást, ez lesz a kulcs. Mert a mecénások, a gazdagok, akiknek feladata lenne ezeket az embereket támogatni (hogy ők szolgálni tudjanak) , valahogy elfelejtették, hogy azért kapták a gazdagságot, hogy azzal segítsenek másokat. Támogatni kéne a kórházakat, a hospice-okat, a segítő szervezeteket, sőt nekik kéne ilyeneket létrehozniuk. De a mecénás a Halak archetípusába tartozik, és ugye mi ettől veszünk éppen lassú, könnyes búcsút.