„Azt beszélik róla, hogy papnak készült, de felszentelés elő...

„Azt beszélik róla, hogy papnak készült, de felszentelés előtt egy alig eltusolható sz@xuális vétség miatt, ki kellett ugrania a reverendából. Bizonyos, hogy képzett teológus. Orvosi diplomáját még senki sem látta. Gyanúsan hangoztatott cölibátusban él, bár mindig nők veszik körül, akiknek szánalmát és érdeklődését érzelmes mesével zsarolja ki, mely szerint szívbajos, napjai meg vannak számlálva, és ő derűs, fölényes nyugalommal néz szembe a halállal. Egyébként talán az egyetlen tudatos, gonoszul okos, ravasz koponya a társaságban. Minden valószínűség szerint sarlatán, aki Danjou márkiné szalonját szabad vadászterületnek tekinti. Sok híve van, akiket testileg-lelkileg gyógykezel, valójában teljesen megszédít, és remekül él a hálájukból. Allais mozgása erősen papos volt. - Miért nem füstöli ki innen? – kérdeztem. - Több okból. Először: magam is orvos vagyok, és azt hinnék, a kenyeremet féltem tőle. Másodszor: ismerem ezeket az embereket. Értelmi érvek lepattannak róluk, akár kőfalról a nyílvessző. Ők csak azt látják, amit látni akarnak és a szemüknek kevésbé szívesen hisznek, mint az érzéseiknek. És érzésük szerint Allais kiváló ember, gyönyörűen beszél, eredetien gyógyít, úgy, ahogy kívánják tőle. Az érzelmiség talaj és körvonal nélkül való ingoványában élnek mindnyájan, kénes, bugyborékoló gázai között kábult gyönyörrel süllyednek egyszerre mélyebbre, és sértődötten verik el maguktól a kezet, amely ki akarja húzni őket. Én pedig hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt magtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére….de idővel belejön az ember.” Szeper Mária : A vörös oroszlán