Érintettségem okán....

Érintettségem okán.... Negyedikén, kedden volt egzakt a Mars-Uránusz szembenállása. Monica Lewinsky történetét hoztam fel példának, erre a konstellációra és hát személyesen is megéltem, mivel van egy ilyen állás a saját képletemben is. Adott volt, hogy mivel ez egy szembenállás, valakire ki fogom vetíteni vagy esetleg balesetet szenvedek. Kedden reggel egy szamuráj elszántságával és koncentrációs képességével vezettem az iszonyúan túlzsúfolt reggeli forgalomban. Erre is számíthattam volna, hogy minden csiga és mazsola aznap ki fog jönni a garázsból, mert hirtelen, azonnal kell valamit elintéznie, ami addig hónapokat várhatott. Minden útelágazás és körforgalom előtt 50-100 méteres sor volt. Az átlagosan 45 perces utam, így 65 percig tartott, de megúsztam karcolás nélkül, csak már irtóra kellett pisilnem, mire befutotttam a célba. Mintha kétszer annyian lettek volna az utakon, hirtelen mindenki megzizzent. A csiki-csukis hangulati ingadozások már 3-4 nappal korábban megkezdődtek, de tudtam őket kordában tartani. Néha rászoltam a férjemre, valami hülyeség miatt, de neki szerencsére van humorérzéke és vette a lapot, meg szóltam is neki időben, hogy jönnek a nehéz napok. Ez az energia folymatosan cincál, keresi, hogy kivel lehetne úgy összeveszni, hogy soha többet ne is kelljen vele szóba állni, mert így szabadít fel. Természetesen arra ösztönöz, hogy a másikban keresd a hibást, az ellenséget, a sorsod elrontóját, azt aki miatt csapdában érzed magadat. De rá kell jönni, ha sikerül valamennyire önreflektívnek lenni, hogy NEM! Nem őmiatta vagyok itt ebben a szituban, vagy a pácban, hanem amiatt, mert megint jó akartam lenni. Annyit már jó ideje tudok, hogy a történet transzgenerációs. A férfi őseimtől "hozom" vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy azért tudtam könnyedén becsatlakozni ebbe a transzgenerációs vonalba, mert hoztam egy megoldani valót, amivel valakik (a dédszülők) már rendelkeztek valamilyen szinten. Az anyai nagypapám, akit nagyon szerettem, szintén egész jól boldogult vele, bár nem volt egyszerű, a négy év hadifogság, amit elszenvedett (nála oppozícióban van a két égitest) és mondhatni, hogy tőle "emeltem át" a dinamikát, bár nekem más megoldási kulcsom van, hiszen nekem az aszteroidákra megy ki az oldó fényszög. A feladat nem egyszerű azért sem, mert nőként hoztam egy olyasmit, amit előttem a sorban csak férfiak csináltak meg, így vagy úgy. És ez a feladat az akarat szabadságával, vagy ha úgy vesszük a szabad akarattal is kapcsolatban van. De mégis van kivezető út a szétszakítottságból. Mindkettőt megragadtam, habár ez egyáltalán nem volt tudatos, inkább ösztönös.. A Juno az elkötelezett párkapcsolat jelölője, a Ceres pedig az anyaságé és a gondoskodó elvé. De mi is lenne itt a lényeg? Az, hogy ezt a szembenállást, ami képes lenne szétszakítani amikor az érintett közelítsük egymáshoz, "behozzuk" a kör (a horoszkópábra) közepére, találkoztassuk ott a két energetikát és próbáljuk meg összhangba hozni őket. És vannak pillanatok, amikor ez sikerül és azok nagyon felelmőlőek tudnak lenni. De alapjában véve a dolog sohasem oldódik meg, a szembenállás, mindíg szembenállás marad és lehet, hogy nem lehet jól összhozni a két archetípust, hiszen lehetnek egymással ellentétesek is. Csak a hozzáállásunk tud változni, amit úgy hívnak manapság, hogy magas szintű tudatosság, ami meg, lássuk be, az embernek nem igazán a sajátja. Hát nem érdekes, hogy ha lemész a mélybe, akkor micsoda kincsekre lehet lelni? Hallottam történeteket még kamaszkoromban az őseimről és az érdekesség az, hogy akinek a Mars-Uránusz konjunkció van az ábráján, ő volt legtürelmetlenebb, a legkivagyibb, legpökhendibb köztük, de róla vannak olyan olyan sztorik is, amire azt mondjuk, hogy "van vér a pucájában" és akinek pedig a szembenállás, azt én sosem láttam feltűnősködni, sőt kifejezetten háttérbe húzódó, magának való ember volt.