Az éjszaka folyamán a Nap átlépett a Nyilasba

Az éjszaka folyamán a Nap átlépett a Nyilasba Általánosságban a Nyilas (változó, pozitív, férfias, tűz jegy) olyan, mint egy örökkön úton lévő fantaszta, egy mesemondó, aki minden hajnalban új horizontot keres, és közben lelkesen magyarázza, hogy az élet valójában egy nagy kísérlet a reménnyel. Nem szeret és nem is tud szűk keretek közt gondolkodni: a tér, az idő, a kultúrák, a hit és a vallások közötti átjárók érdeklik, mindaz, ami túlmutat a „tegnapi” határain. Jupiteri jegy: tágas perspektívákban gondolkodik, nagyvonalúság jellemzi, és az a jellegzetes „majd csak lesz valahogy” optimizmus, ami sokszor csodákat hoz – máskor meg kisebb földrengést a határidők körül. A Nyilas tanító és tanuló egyszerre. Egyetemek, könyvtárak, templomok, hegyi ösvények és repülőterek a „természetes élőhelyei”. Ő mindig útközben van: ha véget érnek a diákévek, befejeződik egy projekt, vagy hazaér egy hosszú útról, nem találja a helyét. Nehezen áll bele a napi rutinba, a szürke, munkás hétköznapokba, hiszen már az is kihívás neki, hogyha rendszeresen korán kell kelnie. Soha nem szokja meg. Benne él a kaland: képes hátizsákkal világgá menni, és este már egy tűz körül magyarázza a csillagképek eredetét vadidegeneknek. Nagyon erős benne a hit – nem feltétlenül vallásos értelemben, inkább a vágy arra, hogy minden történetnek legyen értelme, íve, morális tanulsága. Kiemelkedő abban, ahogy a nagy képet látja: képes néhány perc alatt keretet adni egy káoszos helyzetnek, irányt, célt, mottót talál, és a többiek hirtelen megértik, hogy merre tovább. Humorérzéke egyszerre nyers és felszabadító; egyetlen poénnal képes lecsavarni a feszültséget a szobában, azonban tud nagyon pikírt is lenni, amivel könnyen megbánt másokat. Az igazságérzete erős, sokszor kiáll a gyengébbek mellett, még akkor is, ha ez kényelmetlen. Nagyvonalú: ha van miből, akkor ad: időt, figyelmet, pénzt, hitelt a világnak. Itt a határhúzás fontos tanulási feladat, mert egy idő után kihasználhatják. Tüzének fénye akkor a világít a legjobban, amikor inspirál: edző, mentor, idegenvezető, filozófus, újságíró vagy vállalkozó, aki messzire néz és messzire céloz. Szeret sportolni vagy legalábbis mozogni: a mozgás nála gondolati üzemanyag. Alapvető tartozéka a nyitottság: a nyelvekre, a távoli helyekre, a más kultúrák szokásaira; ritkán ítél elsőre, inkább kérdez, figyel, aztán szintetizál. A párkapcsolatban ő az, aki akkor szeret a legjobban, ha szabad maradhat: nem a védelmező korlátokra vágyik, hanem a közös horizontokra. Sajnos, csapnivaló tud lenni a részletekben: az apró betűs részt gyakran csak akkor veszi észre, amikor már aláírt. Képes túlígérni – a lelkesedés gyorsabb nála a logisztikánál –, így a holnapi három projektet is „simán” bevállalja. A tapintat nem mindig erőssége: az „őszinte szó” nála sokszor nyíl egyenesen a célba csapódik, és csak utána nézi meg, hogy darabjaira hullott-e a másik. A fegyelme hullámzó: amíg van kihívás és távlat, addig szárnyal, de amint belekényszerül a monotonitásba, hirtelen eszébe jut egy új ötlet. Ha szélsőségbe csúszik, dogmatikus lehet – a saját igazát univerzális törvénynek érzi, és türelmetlen a „lassúakhoz”. „Nem szeretem a hülyéket” 😊 A pénzzel szerencsés, amíg nem keveri össze a szerencsét a kockázatmániával; a „majd visszajön” filozófiát néha túltolja. A munka világában a legjobban akkor működik, ha célja van, ha értelmesnek érzi, amit csinál; „csak úgy” kényelemből vagy a pénz miatt ritkán marad sokáig egy helyen. A Nyilasnak kell a tág horizont, az égbolt – de a csillagokhoz létra is: rendszerek, amelyeken keresztül oda lehet jutni. Mindezekkel együtt a Nyilas az a barát, aki felhív hajnalban, hogy „induljunk, van egy ötletem”, és mire felöltöztél, már valóban úton vagytok valami új felé. Ő az, aki egy rossz nap végén emlékeztet rá, hogy a történetünk még nem zárult le, csak új fejezet kezdődik. A jelenléte emelő: hisz abban, hogy a világ tágasabb, a lehetőségeink korlátlanok, és hogy a horizont nem határ, hanem felfedezésre és meghódításra váró kaland. Ha tanul: türelmet, figyelmet a részletekre és egy csipet diplomáciát, akkor az a láng, amely benne lobog, nem megperzsel, hanem új utakat világít meg – önmagának és mindazoknak, akik vele tartanak.