Októberben kezdtem a "Családi terhek a hosroszkópban" kurzus...

Októberben kezdtem a "Családi terhek a hosroszkópban" kurzust, most túl vagyunk a felén. Nagyon sok megértésre jutottam azóta. Hiszen kit néznék először, mint saját magamat, a saját horoszkópomat és a saját családi legendáriumot, mert így kapcsolódnak össze a radixban található bolygóállások az őseimmal és az ő életükkel. Néhányukról lefoszlott azóta a neptunuszi homály és rá kellett jönnöm, hogy nem biztos, hogy olyan virtigli gyerekek voltak, mint amilyennek én elképzeltem őket. Ezt nem rossz értelemben gondolom, arról van szó, hogy egyáltalán nem volt olyan ideális életük, vagy megküzdőképességük, amit talán azért sem gondoltam, mert soha nem volt panaszkodás a részükről. Soha. De! Igenis megtörte őket a nélkülözés, a gyökértelenség, a menekülés, a háború, a hadifogoly tábor, az elvesztett gyermekek és még sorolhatnám. A kétezer éves keresztény kultúra bekúszott a bőrük alá és szinte csak tiltásokban volt érzékelhető. A jó és a rossz fogalmát is átszínezte és félelemmel itatta át őket, a hétköznapokban is. Megtanultak elfolytani, titkolózni, csendben tűrni, halkan szenvedni, összeszorított fogakkal létezni. Nálunk az anyai ág befolyása volt nagyon erős, mert az anyukám nagyon erősen kötődött a családjához, sokat voltunk nálunk és a nagyszüleimet tulajdonképpen bálványoztam idáig. Ez azt is jelentette számomra, hogy például, amikor meghalt a mamám, akkor azt érzékeltem, hogy szétesik a család és fogtam magam és beálltam a helyére, mintegy rendfenntartónak, mindenesnek, igazgatónak. Ez mindenkinek kényelmes volt, és én akkor nem tudtam azt, amit most már tudok, hogy ezzel a nehézségeit és a sorsát is magamra veszem és felborítom a rendet, hiszen én csak egy gyerek vagyok a családban. Mostanra eljutottam oda, hogy a bálványozásra már nincsen szükségem, és tudom, hogy nekik sem. Elismerem és tisztelem őket, mert tudom milyen nehéz életük volt, de már azt is látom, hogy jobb ha meghagyom ezt nekik és én megpróbálom a magamét élni. Több éves családállításokra járás, sok éves asztrológiai tanulás és némi terápia is kellett ahhoz, hogy most ezt ki tudjam jelenteni és ne érezzek belül lelkiismeret furdalást. A lojalitás, amivel a származási családunk felé fordulunk, életellenessé is tud válni. Olyanok tudunk lenni, mint a marionett bábú, akit mások irányítanak és az benne a legfélelmetesebb, hogy azt hisszük, hogy mi irányítjuk az életünket. Nagyon nagy hála van bennem, hogy rátaláltam arra az emberre, aki ezt a tudást megnyitotta előttem. Magam felé is, hogy elérkeztem ide, hogy nyitottá váltam. Most olyan érzésem van, mintha elérkeztem volna az utamon egy nagyon fontos állomáshoz. Egy újabb puzzle darab kerül a helyére és érzem ennek a sorsformáló minőségét. Ez a tudás nagyon sokat fog hozzá tenni, ahhoz, hogy a jövőben úgy tudjak segíteni másokat is, ahogy én szeretném. Szeretettel, Sebestyén Ági AstroSupport