Napok, hetek óta nem láttam a Napot, már nem is emlékszem rá...


Napok, hetek óta nem láttam a Napot, már nem is emlékszem rá, milyen amikor kisüt néhány percre. A levegő minősége katasztrófális, az állandó köd miatt. Az utak szmötyisek, reggelente csúsznak.
"Őszintén mi értelme van így bárminek is?"
Szaturnusz-Vénusz kvadrát az égen, december 17 és 25 között: fájni fog
A vasárnapi posztban már tettem róla említést és jöttek is ezzel kapcsolatban kommentek, így bennem is elindította a saját folyamatom folytatását.
Többnyire csak hölgyeket ismerek, akiknek van valamilyen nehéz fényszöge a Vénusz és a Szaturnusz között, de miről is beszélek?
A szülött egész gyermekkorára jellemző a rideg tartás.
Ha esetleg nem hallottad még ezt a kifejezést, nos, ez egy bevett kifejezés az agráriumban.
A rideg tartás alapvetően az igénytelenebb, ellenállóbb, őshonos állatfajtákra jellemző. Ezek az állatok egész évben, vagy legalábbis hosszú időn keresztül a szabad ég alatt (legelőn, nagy területen) tartózkodnak, minimális emberi beavatkozással és infrastruktúrával. Áznak, fáznak egész évben, őket aztán nem tutjgatja senki. Igaz, egy sokkal természetközelibb élményben van részük, ellenálóbb és egészségesebb populáció tud így fejlődni. Azt eszik amit találnak, ott isznak, ahol vizet lelnek és ezáltal meg kell tanulniuk boldogulni. Itt teljesen hiányzik a Rák tipusú gondoskodás.
Hogyan nyilvánulhat ez meg egy kisgyerek életében? Sokféleképpen.
Az én alapvető élményem az ősztől tavaszig való fázás. A reggeli didergés a számomra túl hideg szobában, miközben vacogva öltözködöm. Már este odakészítettem mindíg a ruhámat az ágyam közelébe. A hezitálás, hogy kimenjek-e a pottyantósra a mínusz fokokban.
Az udvarunkban állt egy kerekes kút, a vizet onnan húztuk, inni, főzéshez és a fürdéshez is. A víz mindíg jéghideg.
A Szaturnusz-Vánusz nehéz fényszöggel rendelkező egyén családi légköre lehet rideg, lehet perfekcionista, csak a maximumot fogadja el és azt, hogy nem rinyálunk semmiért. Tesszük a dolgunkat, csináljuk, amit ránk mért a sors és sajnos a Szaturnusz erősíti is az ebben való benneragadást. Ki kell húznia az embernek a fejét a megszokott közegéből, hogy megláthassa, hogy ennek nem kell feltétlenül élete végéig így lennie.
Az alapvető megélés általában az, hogy "engem nem szeret senki". Ennek lehet olyan oka is, hogy a család minden tagja annyira el van foglalva a saját dolgaival és bajaival, hogy senkinek eszébe sem jut a gyerek érzékeny lelkének ápolgatása. Esetleg születik egy testvér, akire ráirányul minden figyelem. Ez simán be tudja betonozni azt az érzést, hogy "én nem érdemlek annyit" vagy " én nem vagyok méltó". Egy nálam sokkal nagyobb erő, a Sors áll az én boldogságom útjába. Tehát akkor engem biztosan nem lehet szeretni, én olyan vagyok, aki nem érdemli meg a boldogságot, a szeretetet, a törődést (a meleg wc ülőkét).
Hiszen a Vénusz a szeretetvágy is. Megmutatja, milyen tipusú szeretetre, milyen tipusú kapcsolódásokra vágyunk. Amikor ebbe a Szaturnusz beletrollkodik, akkor valahogy sosem jön össze, az illetőnek. Az lehet az érzése, hogy ő biztos nem érdemel semmit vagy ha történik vele valami jó, akkor meg elkezd attól tartani, hogy "mi lesz ennek majd a böjtje" és akkor szokott jönni a kérdés, hogy vajon mit követtem el, hogy én csak ezt érdemlem? Na ez az ami rossz irányba visz, úgyhogy ezt az irányt szkippelem.
Semmit szivem. Az élet egyszerűen egész születésedtől fogva arra készített, hogy meg tudd állni a helyedet a legnehezebb helyzetekben is. Ettől leszel egy Superman vagy egy Wonder Woman, majd ha feldolgoztad a sebeidet.
Transzgenerációs szinteken találtam meg a miértjeimet és nem is kellett hozzá tevőleges családállítás, elég volt beleásnom magamat a családfámba és a különböző őseim, rokonaim életébe, már amennyire sikerült. Pont elég volt.
Anyai és apai ágon is van egy-egy rokonom, akinek ez a bolygókapcsolódás fellelhető a képletében. Az egyik nagybátyámé szinte kopija az enyémnek: egzakt Vénusz-Szaturnusz szembenállás és még a jegy is stimmel, amiben állnak.
Az ő képletét csak múlt héten kezdtem el nézegetni, előtte soha nem gondoltam volna, hogy érdekesnek mutatkozik, hiszen nem is ismertem, meghalt mielőtt megszülettem.
És pont ez volt a kulcs. Ő sajnos önkezével vetett véget az életének, tudomásom szerint, amiatt, mert a házassága zátonyra futott.
Mi lehetett az alapvető élménye? Engem nem lehet szeretni?
Ebbe mélyebben nem szeretnék belemenni, ennyiből is látszik, hogy Hellinger teljesen jó úton jár, és, hogy mit jelent az, hogy a családi lelkiismeret teljesen igazságtalan.
Na de miért pont én? Miért én veszem át az ő nehéz sorsát?
Azért mert a kis antennáim azt a sugárzást tudják befogni. Rezonancia.
És akkor kezdjünk el söprögetni a saját házunk táján végre.
Az önbántás, az önszabotázs, az önsajnálat is teljesen belefér a Vénusz-Szaturnusz nehéz fényszögeibe, hiszen ne felejtsünk el valamit. Mindkét archetipus bennünk él. Mi vagyunk a Vénusz is és a Szaturnusz is. Ameddig folyton kivetítjük egyiket vagy a másikat, csak addig lehet "ujjal mutogatni" másokra. Hatalmas tud lenni a fájdalom és reménytelenségbe is átcsaphat, nem ritka a depresszív hangulat.
Habár József Attilának nem volt ilyen fényszöge, mégis olyannyira jól megfogalmazta ezt az érzést.
József Attila: Reménytelenül (részlet)
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Pont így.
Csak egy idő után már nem érti a halandó. Hogy ha jól mennek a dolgai és nem lenne oka panaszra, akkor miért is kapcsol be néha ez a nihilista, depresszív nézőpnt?
Bizony.
Kívűlről vágyjuk a melegséget, a puhaságot, amikor belül kéne meglelni.
De nincs ott.
A változás itt indulhat el, ennél a felismerésnél. És nem elég ám a pozitív gondolkodás, meg a mondogatása annak, hogy szeretem magamat 🙈.
Komolyabb és hosszú távon alkalmazott eszközökre van szükség, például terápiára, de megéri minden ráfordított idő és pénz, mert nagyon nagy lépést tehet a szülött önmaga megváltása felé.
Addig is gyújthatsz egy gyertyát (fény, meleg) és körülveheted magadat azokkal a dolgokkal, amik jó érzéssel töltenek el. Én most elővettem a tegnapi "szerzeményeimet" amiket a Manuka karácsonyi workshopon kaptam/vettem.
#Szaturnusz #Vénusz #fény #Manukaherbárium