A Szaturnusz elve: keret vagy korlát? Támogat vagy akadályoz...

A Szaturnusz elve: keret vagy korlát? Támogat vagy akadályoz? (Á, de jó lenne, ha ezt mindenki úgy is értené, ahogy én írom. Az én szándékom szerint. Nem kritika, csupán megfigyelés.) Néhány éve, talán van az nyolc is, egy balatoni kempingben, egy mobilház teraszán álldogáltunk. Kedves barátaink beugrottak néhány órára, a három fiú gyerekükkel. A nagyobbik gyerkőc együtt járt oviba a mienkkel, innen jött az ismeretség. Beszélgettünk volna, de miközben a gyerekek a parton pörögtek, apukájuk folyton instruálta őket. A szeme egyfolytában rajtuk volt és ha szükségét érezte, rájuk szólt. A négy gyerek együtt égetnivaló volt, ha mondhatok ilyet. A barátnőm egy idő után azonban felhívta a párja figyelmét, hogy ne legyen már ennyire szigorú velük. Apuka meg mondta neki, hogy muszáj rájuk szólni, rendbe szedni őket, hogy vállalhatóak legyenek 😊. Nem mondom, hogy vita lett belőle, de egy idő után nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem a barátnőmet: - Figyelj te most támaszkodsz a terasz korlátjának. Akkor ez most szerinted korlát vagy keret? Ez most téged akadályoz, vagy véd? A Szaturnusz nem csak korlát, hanem #rend, #beosztás, #felelősség is. Ezért mondják az okosok, hogy kell a kisgyereknek a rend, az időbeosztás, a korlátok, mert később abból lesznek a keretek, amik közt ő biztonságban lavírozhat át az életen. És nehéz ezt manapság jól csinálni szülőként. Egy példa: A magyar lakosság jelentős részének nincsen megtakarítása. Ha most eltekintünk attól a rétegtől, akinek azért nincs mert havi szinten létfenntartási gondjai vannak, akkor is marad egy olyan réteg, akinek azért nincs, mert nem tudja, hogy hol a határ. Összekeveri a szükségleteit az igényeivel. Nem tud magának korlátokat állítani, hogy meglegyenek a biztonságos keretei, ami baj esetén úgy megtartaná őt, mint a barátnőmet a teraszkorlát, aminek bátran nekidőlhetett. A pénzzel való tudatos bánásmódot nagyon sokan nem tanuljuk meg, nem látunk otthon jó példát, vagy ami még rosszabb, soha nem esik szó róla, senki nem tartja fontosnak a családban, hogy szó essen róla és ez nagy baj. Átadódik viszont a görcs, tudattalanul átmennek olyan pénzhez fűződő érzelmi minták, hiedelmek, amik gondot és problémát generálnak bennünk, ha pénzről van szó. A saját értékességünkbe vetett hitünk vagy bizonytalanságunk is ide tartozik, ezzel függ össze. És ha nagyon -nagyon kutakodunk ilyenkor előkerül a határok kijelölése, megtartása, tehát a határhúzási képesség, ami szintén szaturnuszi analógia. Néhány napja az ablakból figyeltem. Apuka sétáltatja a kb, másfél éves kisfiát, itt előttünk az utcán. Ez így néz ki: egyik kezével tolja a babakocsit, a másikban a zsebkutya póráza, amivel a zsebkutyát is sétáltatja. A ded a kismotoron rombol mellette. Előttünk van egy kis dombocska, amiről egy lépcsősor vezet le, ami megoldja a szintkülönbséget. Fentről jönnek, odaérnek a lépcsőhöz. A ded le akar zúgni a motorral, de apu nem engedheti, felveszi, ami persze nem tetszik a dednek. Tehát egyik kezében a gyerek + kismotor, a másik kezében a zsebkutya a pórázon. Leviszi őket a lépcső aljára, ráülteti a kismotorra és elkezdi mondogatni neki, hogy ne guruljon el (az utca további része elég jól lejt) várja őt meg! Közben visszamegy a babakocsiért úgy, hogy a feje folyamatosan hátrafelé néz, próbálja a gyereket szemmel „verni”, hogy nehogy itt hagyja őt. Itt már nem nézek oda. Láttam ilyet eleget. Volt is benne részem, még Gazdagréten, amikor Benikém a lakótelep tetején elindult a sétányon (minden figyelmeztetésem ellenére) a mocival és lezúgott, úgy, hogy közben 2 keresztutcán átviharzott, mire utolértem. De akkor sem állt meg, csak sikerült megfognom a grabancát és lekapnom a mociról, ami zúgott tovább. Olyan sprintet nyomtam utána, hogy akkor magam is meglepődtem. Mind a ketten ordítottunk, csak a gyerek ijedtében és meg nem is tudom, hogy a düh vagy a para volt-e nagyobb bennem. Aztán megkerestük a mocit és minden ment tovább. Szóval tudtam, hogy ez az apuka mit él át, és hogy át kell mennie ezen az élményen, ahhoz, hogy legközelebb, ha elindul otthonról, akkor ebből a sok tartozékból legalább az egyiket otthon hagyja. Vagy a babakocsit, vagy a kutyát, vagy a mocit, vagy a gyereket 😊. Mert itt már nem babra megy a játék. Régebben röviden itt is írtam a szaturnuszi elvekről: https://www.facebook.com/photo/?fbid=515605308171338&set=a.215298591535346 #Szaturnusz