A Bak jegyét a tradicionális asztrológia a Szaturnuszhoz tár...

A Bak jegyét a tradicionális asztrológia a Szaturnuszhoz társítja: hideg–száraz minőség, sűrűség, csont, bőr, „csont és bőr”, idő, rend, határ, felelősség. Ha ebből az analógiából indulunk ki, akkor „Bak/Szaturnusz analógiás élőlényeknek” azokat tekinthetjük, amelyek a természetben ugyanazt a szerepet játsszák, vagyis: kitartók, teherbírók, zord környezethez alkalmazkodók, páncélt/kemény vázat viselnek, lassan építkeznek, földhöz kötöttek, vagy épp „öregek” és „őrszemek” egy ökológiai rendszerben. Nem szó szerinti megfeleltetésről van szó (analógia = olyan, mintha), hanem szimbolikus biológiai párhuzamról: a természetben is vannak „Szaturnusz-mintázatok”. A „szaturnuszi-biológia”: csont, páncél, idő A #Szaturnusz a formát jelenti. Az élővilágban a szaturnuszi forma nem az esztétikára törekszik, hanem túlélési stratégia: váz, páncél, kéreg, pikkely, szarv, paták – mind olyan megoldások, amelyek azt mutatják: „a világ kemény, én is kemény vagyok.” A #Bak archetípusa pedig – földies jellegével – a hegyet idézi: a magaslatot, ahol ritka a levegő, kevés a táplálék, és az időjárás könyörtelen. Ilyen térben nem az él túl, aki látványos, hanem aki takarékos, szívós, kiszámítható. A „szaturnuszi-élőlények” ezért gyakran: • zord, sziklás, hideg környezetben élnek, • lassú, óvatos mozgásúak, • energiatakarékosak, keveset pazarolnak, • erős védőréteggel rendelkeznek (páncél, kemény bőr, pikkely), • hosszú életűek vagy „öreg bölcs” minőséget hordoznak, • és a hierarchiát, rendet, területet is komolyan veszik. A Bak állatai: hegyi túlélők és teherhordók A legkézenfekvőbb Bak-analógia a kecske és hegyi rokonai. A hegyi kecske, zerge, kőszáli kecske mind olyan állat, amelynek léte maga a fegyelem: lépésről lépésre, biztos talajfogással, minimális pazarlással, maximális stabilitással. A paták szerkezete és a mozgás finom kontrollja egy „Szaturnusz-nyelv”: nem ugrálunk feleslegesen, nem kockáztatunk ostobán – előbb megtartjuk magunkat. Ide sorolhatók a teherhordó, munkát bíró állatok is: a szamár, az öszvér, a hegyi ló. Nem véletlen, hogy a kultúrák ezeket az állatokat a szorgalom, kitartás, „viszem, amit rám tesznek” képével kapcsolják össze. A Bak segítők sokszor ilyenek: nem a könnyedséget tolják, hanem a megbízhatóságot. A természetben is van ilyen energia: az, ami nem látványos, de ha ő nincs, összedől a rendszer. A Szaturnusz páncélja: teknősök, hüllők, csontos vázak Szaturnusz a csont és a bőr, az élővilágban ennek jelképe a teknős. A teknős élete önmagában egy szaturnuszi esszé: lassú, hosszú távú, védett, kitartó. A páncél nemcsak védelem, hanem filozófia: „nem kell mindenre reagálnom azonnal; túlélni fontosabb, mint nyerni.” Itt megjelenik a Szaturnusz egyik legmélyebb tanítása: a külső világ nem mindig alakítható, de az, hogy mit engedsz be, igen. A hüllők általában is hordoznak szaturnuszi minőséget: hidegvérűség, türelem, kivárás, minimális energiafelhasználás. Nem kapkodnak. Figyelnek és majd a megfelelő pillanatban mozdulnak. A Szaturnusz belső hangja a természetben gyakran ez: kivárás, amíg a körülmények beérnek. A csontos váz és a „keményedés” szimbolikája miatt a kagylók és csigák is ide tartoznak: héjuk van, házuk van, védekező struktúrával rendelkeznek. A ház itt határ: „eddig és ne tovább”. A Szaturnusz a vízben: a Bak tengeri arca A Bak jelképe különleges: a klasszikus „kecske” mellett gyakran megjelenik a kecskehalfarkú (sea-goat) forma. Ennek természeti analógiái lehetnek a mélyvizi, hideg vizek élőlényei:, akik a nyomást bírják, és a sötétségben is jól tájékozódnak. Ilyen szimbolikus Bak-lények: • hideg tengerek halai, • páncélos rákfélék, • azok a fajok, amelyek a „nyomást” jól viselik. A rákfélék páncélja is szaturnuszi (Rák-Bak tengely): kemény védőréteg, amely időről időre cserélődik. A kagylók páncélja védi a belül puha tartalmat, és van, hogy ha kinyílik meglepetést is tartogat, egy igazgyöngyöt. A növényvilág „Szaturnusza”: kérgek, tűlevelek, sziklakerti túlélők Ha állatoknál a csont és páncél, növényeknél a kéreg, a rost, a faanyag a szaturnuszi analógia. Azok a növények „Bak-jellegűek”, amelyek: • lassan nőnek, • kemény szöveteket építenek, • hideget, szelet, szárazságot bírnak, • és nem a virágpompájukban, hanem a kitartásukban, monumentalitásukban szépek. Ilyenek a fenyők és örökzöldek: a télben is állnak, a szélben is tartják a formát, és a sziklás talajon is gyökeret vernek. A moha és zuzmó is szaturnuszi csoda: nem látványos, mégis képes ott is életet vinni a kőre, ahol semmi más nem. A Bak világa sokszor ilyen: „kevésből is építkezem.” A Szaturnusz ökológiai szerepe: őrszem és karbantartó, a rend fenntartója. A természetben ilyenek a stabil rendszerelemek: hosszú életű fák, korall- vagy erdőalapú struktúrák, a táj „csontváza”. A Szaturnusz a természetben nem ellenség, hanem komposztáló idő elve. Ami nem életképes, az lebomlik (itt átveszi a szerepet a Plútó). Ami stabil, az megmarad, ez a Szaturnusz valóságtesztje. A Bak/Szaturnusz minőség sok emberben félreértett. A „komolyság” nem érzelemhiány, hanem túlélési intelligencia. A „hidegség” sokszor határvédelem. A „lassúság” nem tehetetlenség, hanem stratégia. Ha ránézünk a természet Bak-lényeire – a hegyi kecskére, a teknősre, a fenyőre –, látszik, hogy ez a minőség egy mesteri szintű alkalmazkodás. A Szaturnusz azt tanítja: a valóság nem ellened van, csak következményei vannak. És a természetben azok élnek sokáig, akik ezt megértik: aki beosztja az erőt, aki védelmet épít, aki kivár, aki gyökeret ereszt, aki nem pazarol. A Bak élőlényei ezért nem a pillanatnyi szépségről szólnak, hanem az idő múlásának szépségéről. Ebben a témában már írtam itt is: https://www.facebook.com/photo/?fbid=747860154945851&set=a.215298591535346