Tegnap visszamentünk a kastélyba és vévgigjártuk.

2026. 03. 23.

Bejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés képBejegyzés kép
Tegnap visszamentünk a kastélyba és vévgigjártuk. Engem a kályhák fűtése érdekelt. Sajnos a kastély épületben már a legtöbb kisajtót befalazták, vagy nem látható a látogatók számára, de a nyugati szárnyban, ahol a képtár van és a porcelánium, ott a folyosón sikerült lefotóznom egy kis vasajtót. Talán kevesen tudják, hogy a falakban voltak a fűtőjáratok, amiket ezeken a kis 1m x 1m-es kis vasajtókon lehetett megközelíteni. A kályhák éppen ezért központosítva voltak elhelyezve, 4 fal találkozásánál volt a 4 szoba sarkában 1-1 kályha, amin nincsen ajtó. Szóval a 10 év körüli fiúcskák voltak erre a feladatra kijelölve, akik könnyebben elfértek a falak járataiban és ők pakolták láthatatlanul a fát a kályhákba. A teremőr hölgy elmondása szerint ezek a gyerekek korán haltak, a forróság és az állandó füst miatt, amit be kellett lélegezniük. A kastély a 18. században élte fénykorát, ami nagyjából a francia forradalom kitörésével le is csengett. Utána következett száz év! amikor szinte alig használták az örökösök, majd később ismét belakta a család. a képek között van egy sorozat, ami azt mutatja be évszámokkal, hogy melyik korban mekkora volt az épület és hogyan bővült. Eredetileg nem volt 2 szintes és nem volt ekkora. Az első éppíttető még sokkal kisebb épülettel beérte. A meggazdagodás sem ment végbe 16 év alatt. Anno a nemeseknek ki kellett érdemelniük a címet és a birtokot. A legelső ös még ispán volt, aztán az ő leszármazottja előbb báró lett, aztán gróf. A következő leszármazott a sorban már hercegi rangot kapott és így ment végbe az arisztokrata evolúciós folyamat, ami időben is majd 100 évet tett ki. A kiállított bútorok nagy része nem ide tartozott eredetileg. A teremőr szavaival élve a háború után a faluban még a tyúkok is meisseni porcelánból ittak 🙈. Nem csak az oroszok hordták szét hanem a közelben lakók is vitték, amit tudtak. A belvedere (kilátó) felújítása csak 3 éve készült el. Most már oda is fel lehet menni és ott fotóztam egy képet, ahol a falon ciril betüs felirat van felfestve. A teremőr hölgy a kérdésemre elmondta, hogy az oroszok a háború végeztével kórházat csináltak az épületből és a díszes falfestményeket lemeszelték, majd felfestették saját maguknak a dicsőítő szlogeneiket. A nyugati szárnyban van egy Zoób Kati kiállítás is, azzal holnap délután jövök.
Vissza a bejegyzésekhez