Tesóm biztos kiakad, ha ezt meglátja, 😂😅,na de mit csináljak...

Tesóm biztos kiakad, ha ezt meglátja, 😂😅,na de mit csináljak, ha egyszer létezik közöttünk még mindíg, ez a típusú kommunikáció. Gyerekkorunkból maradt 😝(vállrándítás). Szóval igaz, ami igaz, én 8 éves voltam, ő pedig 4, amikor a konyha mögötti spájzból ki lett alakítva egy fürdőszoba , addig lavórban mosakodtunk. Az ivóvízet a kerti kerekeskútból húztuk. Imádtam nekiengedni a nagy kereket, csak úgy pörgött, aztán mielőtt a vízbe csobbant volna a vödör, le kellett fékeznem. Eleinte féltem belehajolni a kútba, amikor át kellett önteni a kútvödörből a bentibe a vizet, de egyszer sem fordult elő, hogy beleejtettem volna. Annyi mindenhez máshogy álltak akkor hozzá az emberek és nem kellett külön felhívni a figyelmet a spórolásra, mert mindenki spórolt. Anyukámmal beszélgetve, ő is kissé értetlenül áll a helyzet előtt. Azt mondja nekem, hogy neki nem kell mondani, tudja ő. Mit szajkózzák "ezek" egész nap? Mondom neki, anyu, te nem látod mi megy itt. Nem neked mondják. Nyugodj meg! Te mindíg is tudtad, hogy kell felelősen élni, nem a mások kárára jól érezni magad. Valóban, ott ahol ő él, nem látja, nem tudja, hogy micsoda pazarlás ment és megy most is. Azt hiszem jobb is, mert nem is értené. Bár lehet ezt érteni?