Más ez a nyár.

Más ez a nyár. Szárazabb, melegebb. Már nem csodálkozunk, hümmögünk, hogy hát ez van. Tavasszal még arról beszélgettünk a kertben, hogy lenne fa amit ki kéne vágni, mert olyan közel vannak egymáshoz, hogy elnyomja egyik a másikat. Most hálásak vagyunk az összefüggő lombkoronáért, hogy árnyat ad. A kevés csapadék ellenére az alma, barack, körte, szilva rogyásig van, bár alig tud beérni, folyamatosan potyog. Tegnap körte-alma dzsemet készítettünk anyuval, persze a hullottból. Sok volt vele a meló de megérte. Egy kis fahéj, egy kis szegfüszeg és igazi kuriózum. A körtedarabok úsznak az almapépben, imádom. Van bennem egy olyan érzés, hogy ezek a fák kihozták magukból a maximumot és jövőre semmi sem lesz. De lekvár sem lesz mert a fiúk már most rájárnak 😆 annyira bejön nekik.