Örökölt sorsok és a megküzdés képessége

Örökölt sorsok és a megküzdés képessége
Láttátok az Átkozott boszorkák című filmet?
Az első része 1998-ban került a mozikba, Nicole Kidman és Sandra Bullock főszereplésével és most, 28 évvel később megérkezett a folytatás.
A két film története számomra rendkívül erőteljesen hordozza a Skorpió és a Plútó szimbolikáit, de nem pusztán azért, mert boszorkányokról, mágiáról, halálról és feltámadásról szól.
Láthatjuk, hogyan válhat a veszteségtől való félelem éppen annak a kiszolgáltatottságnak a forrásává, amelyet mindenáron el akarunk kerülni.
Az Owens család nőtagjait generációk óta átok sújtja.
Egyik ősanyjuk, Maria Owens, szerelmi csalódása után megfogadta, hogy soha többé nem akarja átélni a szerelem fájdalmát.
Varázslattal próbálta megvédeni magát, csakhogy az önvédelemnek szánt mágia közben átokká lett, amely az utódait is sújtja.
Tehát úgy tűnik, hogy egyetlen ember fájdalmából született döntés, generációkon keresztül meghatározza a család további nőtagjainak sorsát is.
Nem csak vagyont, tudást és képességeket örökölhetünk az elődeinktől, hanem félelmeket, tiltásokat, berögzült viselkedési mintákat is.
Hányszor hallunk ilyen mondatokat egy családban?
„Én már megégettem magam, te ne kövesd el ugyanazt a hibát!”
„Ne bízz meg senkiben!”
„Ne szeress túlságosan, mert akkor nagyot csalódhatsz!”
Ezek a mondatok sokszor szeretetből, féltésből születnek, mégis képesek korlátokat állítani a következő nemzedék elé.
Pontosan ez történik Sally Owensszel (Sandra Bullock) is.
Sally már több súlyos veszteséget átélt.
Eltemetett két férjet és nem csoda, ha komolyan tart a családi átoktól. Kimondhatjuk, hogy fél a mágiától, és mindent meg akar tenni azért, hogy a lányait megóvja attól a fájdalomtól, amelyet neki kellett elszenvednie.
Úgy dönt, hogy megtagadja a saját varázserejét, soha többé nem használja és a gyermekeit is elzárja a család mágikus örökségétől.
Naivan azt hiszi, hogy ha nem élnek a képességeikkel, akkor a veszélytől és a további veszteségektől is megszabadulhatnak.
Csakhogy a veszély nem szűnik meg attól, hogy nem veszünk róla tudomást.
Ellenben, ha homokba dugjuk a fejünket, akkor elveszíthetjük azokat az eszközeinket, amelyekkel szembenézhetnénk a bajjal.
Sally éppen azzal teszi kiszolgáltatottá magát és a családját, amivel meg akarja védeni őket, hiszen a mágia az Owens hölgyek öröksége: olyan tudás és képesség, amelynek segítségével nagyon is nagy hatással lehetnek a saját életükre.
És ha elvonatkoztatunk a természetfelettitől, akkor vajon mi más a varázserő, mint a bennünk rejlő teremtőerő vagy megküzdési képesség?
A tudásunk, a tehetségünk, az akaratunk, a cselekvőképességünk, mindaz, amivel alakíthatjuk a saját sorsunkat.
Nemcsak az tehet kiszolgáltatottá, ha nincs hatalmunk, hanem az is, ha félelmünkben önként lemondunk a saját erőnkről.
Hány ember teszi ugyanezt a hétköznapi életben?
Hányan nem mernek élni a tehetségükkel, mert félnek a kudarctól?
Hányan nem mernek önálló döntéseket hozni, mert félnek a következményektől?
Hányan maradnak olyan helyzetekben, amelyekben boldogtalanok, mert nem hiszik el, hogy képesek lennének új életet építeni?
Sally történetében a fordulat akkor következik be, amikor a lánya veszélybe kerül.
Ráébred, hogy a tiltás, az elfojtás és a menekülés többé nem jelent megoldást és azonnal cselekednie kell.
És ehhez éppen azt az erőt kell visszafogadnia vagy újra előhívnia magából, amelyet korábban megtagadott, elfojtott.
Visszaveszi vagy ha úgy tetszik újra előhívja magából azt, ami mindig is az övé volt.
Plútó mitológiai alakja a föld mélyén rejtőző gazdagság birtokosa és pszichológiai értelemben a tudattalanunk mélyén is rejtőzhetnek felbecsülhetetlen értékű kincsek.
Ezek olyan képességek, amelyekhez csak akkor férünk hozzá, amikor végre szembe merünk nézni valódi önmagunkkal.
Sally tehát nem attól válik erőssé, hogy többé semmitől sem fél, hanem attól, hogy a saját erejét már nem veszélyforrásnak, hanem lehetőségnek tekinti.
De van a két filmnek egy másik, legalább ilyen fontos üzenete is:
mégpedig az, hogy az Owens család nőtagjai nem egyedül győzik le a nehézségeket.
Az első film végén Sally a város asszonyainak segítségét kéri, hogy megmentsék Gilliant, a másodikban pedig még hangsúlyosabbá válik a generációkon átörökített tudás és a női összefogás ereje.
Ahogyan az átok nemzedékről nemzedékre öröklődött, úgy a feloldásához szükséges tudás és erő is a nemzedékek összefogásából születik meg.
Mert a családi örökség nemcsak a félelmeket és a sebeket tartalmazza, hanem a bölcsességet, a tapasztalatot, az erőt és a regenerálódás képességét is.
Nem mindegy, hogy ebből mit adunk tovább a gyermekeinknek.
A félelmeinket vagy a bátorságunkat?
A tiltásainkat vagy a tudásunkat?
Eszembe jutott most a közösség szavunk egy játékos, szimbolikus felbontása:
Közös-Ég.
Egy égbolt alatt vagyunk.
Közös hitünk, közös reményeink, közös céljaink lehetnek.
A horoszkóp 11-es háza, amelyet az ókori asztrológusok Agathos Daimónnak, vagyis a Jó Szellem házának neveztek: a barátok, szövetségesek, pártfogók, remények és a közös célok háza.
Lehet, hogy a jó szerencse sokszor egy másik ember képében érkezik az életünkbe.
Valakiében, aki mellénk áll, amikor szükségünk van rá; aki hisz bennünk akkor is, amikor mi már nem hiszünk önmagunkban; aki segít felismerni azokat az értékeinket, amelyekről talán már mi magunk is megfeledkeztünk.
Amikor a tudás és az erő összeadódik, a hatásuk nem pusztán összegződik, hanem megsokszorozódhat.
Együtt olyasmire is képessé válhatunk, amire külön-külön talán soha.