A FARKASOK ÓRÁJA

2026. 11. 04.

Bejegyzés kép
A FARKASOK ÓRÁJA Amikor a tudattalan óceánja partra mossa a múltad egy darabkáját… Van egy különös időszaka az éjszakának. Hajnal három és öt óra között, amikor a világ még alszik, de a sötétség már lassan átadja helyét a fénynek. Ezt nevezik a farkasok órájának. Ingmar Bergman svéd filmrendező 1968-as, azonos című filmjében használta ezt a kifejezést. Úgy írta le, mint az éjszaka és a hajnal közötti órát, amikor a rémálmok a legvalóságosabbnak tűnnek, és az álmatlan embert a legmélyebb szorongásai gyötrik. De vajon miért éppen a farkasok? Talán azért, mert a farkas az éjszaka ősi ragadozója. A sötétből érkezik, láthatatlanul közeledik, és olyan félelmet ébreszt, amelynek sokszor nem is ismerjük a forrását. Én magam is sokszor átéltem a farkasok órájában azt, hogy szembe kellett néznem a félelmeimmel. Volt idő, amikor rendszeresen felébredtem az éjszaka közepén és az ébredés pillanatában szinte mindig felbukkant egy régi, elfeledett emlék. Valami fájdalmas, vagy valami elvarratlan, amit évekkel, évtizedekkel korábban éltem át. Mintha a tudattalan hatalmas óceánja a partra mosott volna valamit, ami addig a mélyben hevert. Kidobva nekem, a lábaim elé, hogy nesze, kezdj már ezzel valamit! És ezek az emlékek újra fellizzottak. Olyan elevenen, olyan fájdalmasan, mintha minden tegnap történt volna. Eleinte rettenetesen féltem. Volt, hogy órákon át feküdtem a sötétben, szorongva. Közben pedig egyre idegesebb lettem attól a gondolattól, hogy reggel korán kell kelnem, és másnap kimerült leszek. A múlt félelmeihez így a holnaptól való félelem is társult. Aztán lassan megtanultam vele bánni. Egy idő után felhagytam az ellenállással. Hagytam, hogy jöjjenek a gondolatok és az emlékek. Figyeltem a légzésemet. Lassan, tudatosan lélegeztem, és fokozatosan megnyugodtam. Nem tiltakoztam, nem álltam ellen. Jung lélektana szerint a tudattalan nem pusztán elfelejtett emlékek raktára. Olyan lelki tartalmakat is őrizhet, amelyekkel a tudatos énünknek még dolga van. Talán ezért is olyan különös a farkasok órája. Napközben rengeteg minden eltereli a figyelmünket. Dolgozunk, beszélgetünk, tervezünk, intézzük az életünket. De hajnalban, amikor elcsendesedik a külvilág, néha a belső világunk válik hangosabbá és lehet, hogy egyszer csak már követelőzni kezd. A legrosszabb, amit ekkor tehetsz, hogy bekapcsolod a TV-t vagy telefonozni kezdesz. Szerencsére ezeket nem tehettem meg, mert a családtagjaim látták volna kárát. Kénytelen voltam feküdni a tök sötét szobában, a csendben és megküzdeni a belső szörnyeimmel. Ma már másként gondolok ezekre az éjszakai ébredésekre. Nem ellenségként tekintek rájuk, hanem a belső világom különös jelzéseiként. Te hogy állsz a farkasok órájával?
Vissza a bejegyzésekhez