Uralod, ha elengeded.

Uralod, ha elengeded.
Eléred, ha nem kergeted.
Tied, ha már nem akarod.
Megtalál, ha nem kutatod.
Biztosan ismered Aladdin és a csodalámpa történetét?
A régi mesében egy afrikai varázsló hosszú évekig kutat egy csodalámpa után, amelynek birtokosa mérhetetlen hatalomra tehet szert.
Amikor végre megtalálja a rejtekhelyét, különös akadályba ütközik.
Ő maga nem léphet be a föld alatti kincseskamrába, tehát szüksége van valakire, aki kihozza számára a lámpát.
Így talál rá Aladdinra, a szegény, tapasztalatlan fiúra, aki mit sem tud a varázslatos tárgy létezéséről.
A varázsló mindent tud a lámpáról, de nem tud hozzájutni.
Aladdin semmit sem tud róla, mégis ő veheti a kezébe.
Asztrológiai szempontból már maga a föld alatti kincseskamra is beszédes szimbólum. A Skorpió és a Plútó világát idézi: a mélyben rejtőző kincseket, a hatalmat, a birtoklási vágyat és azokat az erőket, amelyekkel nem rendelkezhetünk korlátlanul.
A Plútó analógiájában a hatalom és a kontroll kérdése különösen hangsúlyos.
Vajon mi irányítunk valamit, vagy éppen a megszerzésére irányuló vágyunk kezd el uralkodni rajtunk?
Nos, amikor Aladdin visszatérne a barlangból, különös dolog történik.
A varázsló előbb a lámpát követeli, és csak utána hajlandó kisegíteni Aladdint.
A fiú viszont először szeretne kijutni. Hiszen annyira nem együgyű, hogy ne tudná, hogy ha előbb odanyújtja a lámpát, akkor örökre barlang fogja marad.
Egyikük sem enged és a varázsló dühében végül bezárja a barlangot.
Ezzel pedig éppen azt veszíti el, aminek a megszerzéséért annyit fáradozott.
Milyen különös!
Ha a varázsló egyetlen pillanatra képes lett volna félretenni a lámpa iránti mohó vágyát, akkor könnyű szerrel hozzá is juthatott volna.
De rögeszmés ragaszkodásával éppen maga akadályozta meg a megszerzését.
Aladdin viszont nem kereste a lámpát.
Nem vágyott a hatalmára, hiszen nem is tudta, mit tart a kezében.
Mégis az ő életét változtatta meg.
Vajon hányszor történik velünk is hasonló?
Amikor mindenáron el akarunk érni valamit, amikor görcsösen ragaszkodunk egy emberhez, egy lehetőséghez, egy elképzelt jövőhöz, olykor éppen a saját akarásunk válik a legnagyobb akadállyá előttünk.
És néha akkor mozdul meg valami, amikor már nem akarjuk mindenáron irányítani.
"Uralod, ha elengeded. Eléred, ha nem kergeted. Tied, ha már nem akarod. Megtalál, ha nem kutatod."
De vajon honnan tudhatjuk, mikor érdemes tovább küzdenünk valamiért, és mikor kell a legnagyobb erő ahhoz, hogy elengedjünk egy délibábot?