Skorpió ♏️ - sötéten látni a világot

2026. 11. 15.

Bejegyzés kép
Skorpió ♏️ - sötéten látni a világot Középiskolában koleszos voltam. Harmadik vagy negyedik évben történt, hogy a hétvégére más diákokat szállásoltak el a szobánkban. Amikor vasárnap este visszatértem a koleszos szobámba, meglepetés várt. Az asztali naptáramba valaki beleírta ezt: "Cinikus vagy." Ennek a naptárnak, az összes lapjára idézeteket írtam magamnak. Olyanokat, amik jól lefedték az akkori lelki világom színárnyalatait. Milyennek láttam akkor a világot? Sötétnek, gonosznak és igazságtalannak. Persze most innen nézve, már tudom, hogy egy nagyon szűk távcsövön, vagy lehet, hogy inkább szívószálon keresztül néztem a világot. Volt egy közeg és ez pont a családom volt, ahol a szüleim napi harcokat vívtak egymással és ez nagyon beárnyékolta az életemet. Engem soha nem bántottak, "csak" egymást. Nekem az otthon - lelki adottságaimból kifolyólag - volt (lehetett volna) a biztonságos terep. Ennek ellenére a hétvégék biznytalanok voltak, hét közben pedig anyám miatt aggódtam. A béke és nyugalom érzete a nagyszüleimnél töltött el, akikről már többször megemlékeztem itt az írásaimban. Sok-sok év elteltével töprengtem el azon, hogy akkor miért nem léptem le a szüleimtől? Miért nem költöztem a nagyszüleimhez? És rájöttem, hogy annak ellenére, hogy akkor őket tartottam az életem megrontójának, mégsem tudtam elszakadni tőlük. Mert minedennek ellenére szerettem őket. Paradoxon ez is. A ragaszkodás, ahhoz, ami nem jó, de mégis képviseli a vélt biztonságot. Ami, ha megszűnik, akkor mi vár a Skorpióra? Halál. Legolábbis ő így hiszi, aztán persze az élete folyamán megtanulja, hogy ááááááááá dehóóóóóóógy. Mindíg jöhet még rosszabb és még mindíg él. És egy reggel arra ébred, hogy rájön arra, hogy meghalni, megsemmisülni nem is olyan könnyű 😉. Nem vertem ugyan nagy dobra, de én is a Skorpió havában születtem. Amit Luci Ferenc szájába adok, azok szinte mind, mind ezt a a középiskolás életszakaszomat idézik fel. Érdekes élmény a szembenézés és ennek a módja is. A lélek gyógyulni akar és erre felhasznál minden lehetőséget, ebben, most már 100 %-osan biztos vagyok. Még akár azt is, hogy mémeket generál és beszélteti őket. Csak, hát vagy észrevesszük ezt, vagy nem. Ezt segítendő, Sóvári Melinda kolleganővel, közösen elindítottunk egy sorozatot az analógiás "szemléletmódról". A címe ez lett: Minden mindennel összefügg. Készült egy bevezető rész, aztán pedig egy gasztronómiai, és már tervezzük a következőt, aminek a témája az otthon lesz. De ez a téma kimeríthetetlen és úgy gondolom, hogy még csak éppen kezdünk belekóstolni. Ezek a videók hamarosan felkerülnek majd az én induló YouTube csatornámra is, de addig bátorítlak benneteket, hogy látogassatok el Melinda oldalára. És, hogy miért nem egyedül csinálom? Ennek is megvan az oka, de nem objektív, hanem nagyon is szubjektív. Benne felismertem azt az energiát, ami engem is mozgósítani tud (ha hagyom), és kölcsönösen tiszteljük a másik munkásságát. Viszzatérve a szüleimre (kérdéseket megelőzendő). Az évek során felismertem, hogy nem rosszabbak bármelyik embernél, sőt. A céljaimban mindíg támogattak. Idén történt meg velem először, hogy a temetőben, apám sírjánál állva, lökésszerűen ki kellett mondanom, hatalmas belső bizonyossággal, hogy : Köszönöm az életet! Nem erőltetve, egy családállítás közepén, idegen szempárok közt, értetlenül. Nem. Hanem teljes meggyőződéssel, igaznak érezve és szívből jövően. Saját elhatározásból. Ekkor éreztem, hogy végre áttörtem a saját magam által kreált falaimat. Anyámmal pedig igyekszem havonta időt tölteni és sokat-sokat beszélgetni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy 77 évesen is tiszta a gondolkodása és még kíváncsi is a dolgaimra. A múltkor például épp nála voltam és meghallgatta, amikor a Csillagidő magazinnal készítettünk felvételt. Miután vége lett ámulva mondta, hogy ő nem is érti, honnan tudok én ilyen dolgokat. Szóval azt hiszem nagyon sokban múlik rajtunk, hogy az indulás és az érkezés, vagy ha úgy jobban tetszik: a kicsekkolás közti időben honnan hová jutunk el. A legelső írásaim közt volt egy, amiben arról írtam, hogy gyerekkoromban a nagyimtól kaptam egy kör alakú tükröt, amin a zodiákusjegyek szimbólumai voltak körben. Már akkor kaptam egy jelet arra, hogy az asztrológiával foglalkozni kéne. Tükör=önismeret; meglátom magamat benne. Na, ezért gyertek az analógiás videókat megnézni, hogy ti ne 30-40 év múlva gyertek rá, hogy az a valami vagy akár valaki, akkor mit akart a tudomásotokra hozni. 😍🙏
Vissza a bejegyzésekhez